JANUAR 21 UTAN 1 7EL
Nem tudtam mast mondani kozvetlen temetes utan a noveremnek
Szeretlek. En is!Vege?
Igen.
Es, milyen volt?
Szep.Nem keltettelek fol?Mennyi ott az ido?
3 hajnal.Ebren voltam, es gyujtottam gyertyat.
Jol tetted.Az elso dolga ugy is az volt, hogy megnezzen teged, rendben vagy e.
Hat nem vagyok annyira.
Hivlak majd.Ne sirj!
Te se!
Rendben,hivlak kesobb.
Nyomaszto erzes. Tudom, ki kell magambol irni ezt a szornyu fajdalmat, es meg sem merek neki ulni, nem merem megfogalmazni magamnak sem ezeket a gondolatokat. Felek, hogy csupa kozhelyet irnek, olyanokat, amik nem feltetlen az en erzeseim, hanem olyanok, amiket masok is tapasztaltak mar, amiket hallottam, vagy olvastam, mit is kellene erezni ilyenkor.Nem akarom atadni magam ennek a fajdalomnak, mert akkor belesuppednek, es nem tudnek kimaszni belole.
Es hat ilyen az elet, hogy annyi, de annyi minden valtozik hirtelen amire koncentralni kell, hogy a gondolataimat sem tudom igazabol osszeszedni, pedig tudom, ki kell irnom magambol ezt az erzest, kulomben megfojt. Amit nem tudok kiverni a fejembol, hogy vajon ilyen unokat szertett volna e a nagymamam?Jo voltam e, melto voltam e az O multjahoz es jelenehez?
Telnek a napok, es mindennap nekiszaladok az erzesek, felfogom, mennyire fontos volt nekem.Mintha a halala elott, soha nem is gondoltam volna ra, annyira termeszetes es magatol ertetodo volt, hogy karacsonykor nala vacsorazunk, felkerekedik a csalad, es felcsongetunk a sok csomaggal, O pedig abban az utott-kopott otthonkaban fogad minket, amit sajat kenyelmere alakitott at, abban a puloverben, aminek a nyaka mar annyra kinyult, hogy o belehuzott egy fonalat, hogy azzal osszehuzza es konfortosabba, hordhatova tegye, de amikor O ment anyuekhoz, vagy csak kitette a labat az utcara, elegans lett, egy idos asszony, aki jol tartja magat. Es termeszetesek voltak az aggodasai is, mikor tudta, hogy a hidegben allok, es felhivott, mikor hallotta nagy hidegek jonnek, vagy csak uzenetet irt, hogy gondolok am rad strigo, oltozz fol, es igyal sok forralt bort!
Sokszor voltam merges ra, vagyis ez nem is jo szo, inkabb ideges voltam vele, mert bar csodalta a muszaki masinakat, erteni nem ertett hozzajuk, nekem kellett allitgatni a tevet, videot extra igenyek szerint "Ugy allitsd be, hogy kozben ne allits el semmit"... figyelte, mit csinalok, de megjegyezni soha nem tudta, en meg ingerultem valaszoltam, hogy "nem gondolod, hogy ez egy picit paradox Mamuka?" es kozben orulnom kellett volna, hogy szuksege van ram. Imadott mindent, ami ha felhuztak mozog, hangot ad ki gombnyomasra, aminek latszolag semmi ertelme nem volt, de igazibol kulon neki gyartottak, mert o boldog volt ezektol, mintha 8 eves lanyka lett volna.
Nem volt hozza melto ez a halal - mondtam a noveremnek aznap reggel, mikor Mamu elment.
Hat igen, egy repulogepszerencsetlenseg sokkal jobban ment volna az
imidzsehez - mondta Yvi, aki akkor nem tudom, sirt e, vagy nevetett e.
Vagy egy forro nyari napon, egy korty sor kellett volna, hogy vegezzen vele - mondtam, de akkor mar nevettunk.
Furcsa, hogy mindenrol eszembe jut, olyan dolgokrol is, amiket soha nem kotottem volna hozza 1 hete meg.
Viragot vettunk Frankfurtba, az asztalra, hogy szebb legyen a stand osszkepe, es akkor eszembejutott az a vicces tortenet, mikor Mamu es Papu Majorkan nyaraltak. Mamu imadott minden viragot, de inkabb azokat szerette, amiket O nevelhetett fel, datojapalmat, bananfat, rozsabokrot. Mikor Toledoban voltam - akkor mar beteg volt nagyon megkert, hogy nezzem at alaposan a palmakat, mert Spanyolorszagban biztos talalok alattuk kis magokat - persze azt sem tudtam, hogyan nez az ki - es vigyek neki, szertene elultetni.
Szoval Majorkan torten egyszer, hogy Mamu meglatott egy gyonyoru viragot a szalloda halljaban, es elhatarozta, letor egy kis darabot, egy kis agat a novenybol, abbol, amit elotte soha nem latott meg. Nagy dolgokat soha nem lopott volna, de nagymester volt a pici ertekek elcseneseben.HAmutarto es wcpapir a szallodabol, vagy kertekbol orgona, belefert az erkolcseibe.
Szoval ott all lesben, mikor torhet egy kis darabot a burjanzo novenybol, amikor elerkezett az alkalom, nekibatorodott, de hiaba probalta, sehogy nem ment, mert a noveny szara iszonyu eros volt.MAsnap, felkeszulten, mar olloval erkezett rejtekhelyere, es megvarta megint a megfelelo alkalmat. Nyissz, a kis elet az ove volt! Par napig, mig ott voltak meg, vizbe rakta, es szerncsejere nem ment tonkre az agacska, ugyanolyan eletttel teli volt, mint mikor meg a szallodat ekesitette.
Haza ert, es az elso dolga volt, hogy egy kicsit lecsippencsen a vegebol, es gyokereztetni kezdte.Nevelgette, nevelgette, de az agacska gyokerei csak nem akartak engedelmeskedni, nem indultak kifele.Mamu turelmes volt, nem adta fel, rajta nem fog kifogni egy spanyol zoldseg, tapszereket adott neki, tejben-vajban furosztette, de meg igy sem akart novogetni a noveny.Lassan eltelt 2 ev, mikor kiderult, hogy nem veletlen az agacska makacssaga.Muvirag volt.
Es elmult a temetes is, eltelt mar tobb mint 3het, miota Mamu nincs velunk.Mindent magaval vitt, informaciokat, valaszokat kerdesekre csak egy 10 eves kisfiut hagyott maga utan, aki tortenetesen elmult mar 70 ….
Kamilla szemebe ment valami, nagyon szenvedett szegeny konnyben uszott a szeme, taknyos volt az orra es nagyokat nyogott, mert nem tudta, mit tegyen, hogy megszunjon vegre a szuro fajdalom a szemeben. Aztan en is odahajoltam, es megfogtam a szempillajat rahuztam az also pillakra.Megszunt a fajdalom.Ezt meg Mamu mutatta nekem annak idejen, mikor hasonlo kinok kozt probaltam kiszedni egy kosza hajszalat, vagy szempillat esetleg bogarat szemembol.Hogy mitol mukodik, fogalalmam sincs, de mukodik. Es megint ragondoltam, mindig ra gondolok.
Anyuval mentunk aznap reggel az Obudai temeto fele, csak ketten ultunk az autoban, apuek egy masikban ultek valahol mogottunk.Furcsa reggel volt, soha ennyire nem ereztem magam idegennek ebben a vilagban, csak haladtunk a temeto fele, es mindketten sirtunk.Persze, hianyzik, es magunkat sajnaltuk, hogy nekunk mennyire faj, hogy mar nincs velunk, hogy nem torodik mar velunk.
Aztan mikor sokkal korabban megerkeztunk – 9helyett 8kor – meg setalgattunk ott a kornyeken, meg az automatas kavet ittuk.Elindultunk a ravatalozo fele, es mar akkor tudtam, nem fogom kibirni, hogy ne zokogjak artikulatlanul, es ne vonjak akarkit is kerdore orditva hogy mert kellett ezt meg, mert nem hagyott meg egy kis idot, amig megismerheti a dedunokait, amig a noverem hazajon Amerikabol, amig a kislanyom iskolaba nem megy, es amig nem megyunk egyutt New Yorkba, oda, ahova mindig is menni akart.
Az epulet elott, amiben Mamu hanvai vartak egy kis reztabla allt: 9:00 Mirochna Peterne.Okolbe szorult a szivem.Anyuval mentem be, akkor meg senki nem volt, nem jottek baratok, ismerosok, csalad, csak mi ketten, meg apu es a testverei, de ok kint maradtak, fel kilenc sem volt meg.
Odabent hangos csond.Az urna melle alltunk anyuval, ami egy kis uvegkalickaban volt elhelyezve.Egymasra neztunk, es kicsit zavarban voltunk mindketten.Egy nagy arany kereszt volt az urna mogott, amit Mamu biztos nem ertett volna mert van ott az O temetesen.Szoval ott alltunk csendben, csak a sirasunk torte meg azt a borzalmas csendet.Kicsit kozelebb mentem az urnahoz, mert lattam, hogy valami iras van beszura az uvegkalicka es az urna koze.Felhangosan kezdtem olvasni:
„Keszitette Horvath es fiai Kft.Anyaga: porcelan.Koszonjuk a vasarlast"
Orultem, hogy kicsit kizokkenhetek ebbol az egeszbol, es rohoghetek egy kicsit, felszabadulhatok.
Anyu is elolvasta,o is nevetett. Kimentem az epuletbol, akkor mar szepen osszegyultek ismeros, es ismeretlen arcok. Kezfogas, puszi, sajnalom, en is, fel a fejjel, persze, mikor halt meg a nagyi? mult het vasarnap, pedig meg olyan fiatal volt, hat igen, sajnalom, en is, reszvetem, koszonom.
Leultem egy kozeli padra, gyonyoruen szikrazott a nap az egen, csiripeltek a madarak, es en ott zokogtam egyedul, a szemuvegemet torolgettem, es magamba beszeltem, hogy miyen jo lenne, ha itt lenne, es milyen szivesen elmondanam neki otszor is, hogy ki kicsoda, es hogy hanykor kezdodik, pedig mindig haragudtam ra, hogy nem figyel, de most 100x is elorrol elmondtam volna neki mindent.
9 lett.Mindenki bevonult, es megszolalt valami opera.Alltunk vagy 5 -10 percig, aztan belepett egy oszhaju, szakallas pofa, olyan valaki, akit szerintem 6x kirugtak a szinmuveszetirol, nagyon teatralisan meghajolt, es olvasni kezdte, az innen, onnan hallott informaciokbol osszerakott irasat Mamurol.
„…… Semmi sincs az életünkben, ami annyira visszavonhatatlan, mint amikor végleg eltávozik közülünk az, akit szerettünk..... Elvesztettünk örökre egy embert, aki közel állt hozzánk, aki meghatározta gondolkodásunkat, érzelmeinket ...... Az életfa koronájáról most is lehullott egy levél....... E virágszálak köré fonjuk most emlékeinket, amikor búcsút veszünk attól, aki örökre eltávozott....... Ezt a közelséget, biztonságot szakította szét a halál, mely egyik pillanatról a másikra átváltoztatta a reményt fájdalommá, kilátástalansággá, itt hagyva szeretteinek a gyászt, a végső lemondás fájdalmas érzését... Bucsuzzunk hat Mirochna Peternetol, Aliztol, aki elete nagyreszeben betanitott muszereszkent dolgozott…."
Nem tudtam meghatodni, nem zokogtam artikulatlanul, es nem vontam kerdore senkit, hogy mert ilyen koran….Akkor mar minden mozdulat, minden gondolat kozhely lett, es szanalmasnak tartottam, hogy ott allunk annyian es egyikunk sem ordit bele ezekbe a semmi mondatokba, hogy : Hagyd abba ezt a szart!!!!
Vege lett, eltemettuk.Anyu azt mondta, mikor behelyeztek az urnat a dedi sirhelyere es betemettek arra gondolt, majd utana felhivja Mamut, es megmondja neki, ne aggodjon, minden rendben ment, ezen is tul vagyunk es majd mesel neki, hogy ki mindenki jott el, olyanok, akiket regen latott, es hogy' orult az Eva neninek, es Yvi mennyire sajnalta, hogy nem lehet itt, es milyen szep volt Magdi nenitol es Janitol, hogy eljottek….
Nem tudtam mast mondani kozvetlen temetes utan a noveremnek
Szeretlek. En is!Vege?
Igen.
Es, milyen volt?
Szep.Nem keltettelek fol?Mennyi ott az ido?
3 hajnal.Ebren voltam, es gyujtottam gyertyat.
Jol tetted.Az elso dolga ugy is az volt, hogy megnezzen teged, rendben vagy e.
Hat nem vagyok annyira.
Hivlak majd.Ne sirj!
Te se!
Rendben,hivlak kesobb.
Nyomaszto erzes. Tudom, ki kell magambol irni ezt a szornyu fajdalmat, es meg sem merek neki ulni, nem merem megfogalmazni magamnak sem ezeket a gondolatokat. Felek, hogy csupa kozhelyet irnek, olyanokat, amik nem feltetlen az en erzeseim, hanem olyanok, amiket masok is tapasztaltak mar, amiket hallottam, vagy olvastam, mit is kellene erezni ilyenkor.Nem akarom atadni magam ennek a fajdalomnak, mert akkor belesuppednek, es nem tudnek kimaszni belole.
Es hat ilyen az elet, hogy annyi, de annyi minden valtozik hirtelen amire koncentralni kell, hogy a gondolataimat sem tudom igazabol osszeszedni, pedig tudom, ki kell irnom magambol ezt az erzest, kulomben megfojt. Amit nem tudok kiverni a fejembol, hogy vajon ilyen unokat szertett volna e a nagymamam?Jo voltam e, melto voltam e az O multjahoz es jelenehez?
Telnek a napok, es mindennap nekiszaladok az erzesek, felfogom, mennyire fontos volt nekem.Mintha a halala elott, soha nem is gondoltam volna ra, annyira termeszetes es magatol ertetodo volt, hogy karacsonykor nala vacsorazunk, felkerekedik a csalad, es felcsongetunk a sok csomaggal, O pedig abban az utott-kopott otthonkaban fogad minket, amit sajat kenyelmere alakitott at, abban a puloverben, aminek a nyaka mar annyra kinyult, hogy o belehuzott egy fonalat, hogy azzal osszehuzza es konfortosabba, hordhatova tegye, de amikor O ment anyuekhoz, vagy csak kitette a labat az utcara, elegans lett, egy idos asszony, aki jol tartja magat. Es termeszetesek voltak az aggodasai is, mikor tudta, hogy a hidegben allok, es felhivott, mikor hallotta nagy hidegek jonnek, vagy csak uzenetet irt, hogy gondolok am rad strigo, oltozz fol, es igyal sok forralt bort!
Sokszor voltam merges ra, vagyis ez nem is jo szo, inkabb ideges voltam vele, mert bar csodalta a muszaki masinakat, erteni nem ertett hozzajuk, nekem kellett allitgatni a tevet, videot extra igenyek szerint "Ugy allitsd be, hogy kozben ne allits el semmit"... figyelte, mit csinalok, de megjegyezni soha nem tudta, en meg ingerultem valaszoltam, hogy "nem gondolod, hogy ez egy picit paradox Mamuka?" es kozben orulnom kellett volna, hogy szuksege van ram. Imadott mindent, ami ha felhuztak mozog, hangot ad ki gombnyomasra, aminek latszolag semmi ertelme nem volt, de igazibol kulon neki gyartottak, mert o boldog volt ezektol, mintha 8 eves lanyka lett volna.
Nem volt hozza melto ez a halal - mondtam a noveremnek aznap reggel, mikor Mamu elment.
Hat igen, egy repulogepszerencsetlenseg sokkal jobban ment volna az
imidzsehez - mondta Yvi, aki akkor nem tudom, sirt e, vagy nevetett e.
Vagy egy forro nyari napon, egy korty sor kellett volna, hogy vegezzen vele - mondtam, de akkor mar nevettunk.
Furcsa, hogy mindenrol eszembe jut, olyan dolgokrol is, amiket soha nem kotottem volna hozza 1 hete meg.
Viragot vettunk Frankfurtba, az asztalra, hogy szebb legyen a stand osszkepe, es akkor eszembejutott az a vicces tortenet, mikor Mamu es Papu Majorkan nyaraltak. Mamu imadott minden viragot, de inkabb azokat szerette, amiket O nevelhetett fel, datojapalmat, bananfat, rozsabokrot. Mikor Toledoban voltam - akkor mar beteg volt nagyon megkert, hogy nezzem at alaposan a palmakat, mert Spanyolorszagban biztos talalok alattuk kis magokat - persze azt sem tudtam, hogyan nez az ki - es vigyek neki, szertene elultetni.
Szoval Majorkan torten egyszer, hogy Mamu meglatott egy gyonyoru viragot a szalloda halljaban, es elhatarozta, letor egy kis darabot, egy kis agat a novenybol, abbol, amit elotte soha nem latott meg. Nagy dolgokat soha nem lopott volna, de nagymester volt a pici ertekek elcseneseben.HAmutarto es wcpapir a szallodabol, vagy kertekbol orgona, belefert az erkolcseibe.
Szoval ott all lesben, mikor torhet egy kis darabot a burjanzo novenybol, amikor elerkezett az alkalom, nekibatorodott, de hiaba probalta, sehogy nem ment, mert a noveny szara iszonyu eros volt.MAsnap, felkeszulten, mar olloval erkezett rejtekhelyere, es megvarta megint a megfelelo alkalmat. Nyissz, a kis elet az ove volt! Par napig, mig ott voltak meg, vizbe rakta, es szerncsejere nem ment tonkre az agacska, ugyanolyan eletttel teli volt, mint mikor meg a szallodat ekesitette.
Haza ert, es az elso dolga volt, hogy egy kicsit lecsippencsen a vegebol, es gyokereztetni kezdte.Nevelgette, nevelgette, de az agacska gyokerei csak nem akartak engedelmeskedni, nem indultak kifele.Mamu turelmes volt, nem adta fel, rajta nem fog kifogni egy spanyol zoldseg, tapszereket adott neki, tejben-vajban furosztette, de meg igy sem akart novogetni a noveny.Lassan eltelt 2 ev, mikor kiderult, hogy nem veletlen az agacska makacssaga.Muvirag volt.
Es elmult a temetes is, eltelt mar tobb mint 3het, miota Mamu nincs velunk.Mindent magaval vitt, informaciokat, valaszokat kerdesekre csak egy 10 eves kisfiut hagyott maga utan, aki tortenetesen elmult mar 70 ….
Kamilla szemebe ment valami, nagyon szenvedett szegeny konnyben uszott a szeme, taknyos volt az orra es nagyokat nyogott, mert nem tudta, mit tegyen, hogy megszunjon vegre a szuro fajdalom a szemeben. Aztan en is odahajoltam, es megfogtam a szempillajat rahuztam az also pillakra.Megszunt a fajdalom.Ezt meg Mamu mutatta nekem annak idejen, mikor hasonlo kinok kozt probaltam kiszedni egy kosza hajszalat, vagy szempillat esetleg bogarat szemembol.Hogy mitol mukodik, fogalalmam sincs, de mukodik. Es megint ragondoltam, mindig ra gondolok.
Anyuval mentunk aznap reggel az Obudai temeto fele, csak ketten ultunk az autoban, apuek egy masikban ultek valahol mogottunk.Furcsa reggel volt, soha ennyire nem ereztem magam idegennek ebben a vilagban, csak haladtunk a temeto fele, es mindketten sirtunk.Persze, hianyzik, es magunkat sajnaltuk, hogy nekunk mennyire faj, hogy mar nincs velunk, hogy nem torodik mar velunk.
Aztan mikor sokkal korabban megerkeztunk – 9helyett 8kor – meg setalgattunk ott a kornyeken, meg az automatas kavet ittuk.Elindultunk a ravatalozo fele, es mar akkor tudtam, nem fogom kibirni, hogy ne zokogjak artikulatlanul, es ne vonjak akarkit is kerdore orditva hogy mert kellett ezt meg, mert nem hagyott meg egy kis idot, amig megismerheti a dedunokait, amig a noverem hazajon Amerikabol, amig a kislanyom iskolaba nem megy, es amig nem megyunk egyutt New Yorkba, oda, ahova mindig is menni akart.
Az epulet elott, amiben Mamu hanvai vartak egy kis reztabla allt: 9:00 Mirochna Peterne.Okolbe szorult a szivem.Anyuval mentem be, akkor meg senki nem volt, nem jottek baratok, ismerosok, csalad, csak mi ketten, meg apu es a testverei, de ok kint maradtak, fel kilenc sem volt meg.
Odabent hangos csond.Az urna melle alltunk anyuval, ami egy kis uvegkalickaban volt elhelyezve.Egymasra neztunk, es kicsit zavarban voltunk mindketten.Egy nagy arany kereszt volt az urna mogott, amit Mamu biztos nem ertett volna mert van ott az O temetesen.Szoval ott alltunk csendben, csak a sirasunk torte meg azt a borzalmas csendet.Kicsit kozelebb mentem az urnahoz, mert lattam, hogy valami iras van beszura az uvegkalicka es az urna koze.Felhangosan kezdtem olvasni:
„Keszitette Horvath es fiai Kft.Anyaga: porcelan.Koszonjuk a vasarlast"
Orultem, hogy kicsit kizokkenhetek ebbol az egeszbol, es rohoghetek egy kicsit, felszabadulhatok.
Anyu is elolvasta,o is nevetett. Kimentem az epuletbol, akkor mar szepen osszegyultek ismeros, es ismeretlen arcok. Kezfogas, puszi, sajnalom, en is, fel a fejjel, persze, mikor halt meg a nagyi? mult het vasarnap, pedig meg olyan fiatal volt, hat igen, sajnalom, en is, reszvetem, koszonom.
Leultem egy kozeli padra, gyonyoruen szikrazott a nap az egen, csiripeltek a madarak, es en ott zokogtam egyedul, a szemuvegemet torolgettem, es magamba beszeltem, hogy miyen jo lenne, ha itt lenne, es milyen szivesen elmondanam neki otszor is, hogy ki kicsoda, es hogy hanykor kezdodik, pedig mindig haragudtam ra, hogy nem figyel, de most 100x is elorrol elmondtam volna neki mindent.
9 lett.Mindenki bevonult, es megszolalt valami opera.Alltunk vagy 5 -10 percig, aztan belepett egy oszhaju, szakallas pofa, olyan valaki, akit szerintem 6x kirugtak a szinmuveszetirol, nagyon teatralisan meghajolt, es olvasni kezdte, az innen, onnan hallott informaciokbol osszerakott irasat Mamurol.
„…… Semmi sincs az életünkben, ami annyira visszavonhatatlan, mint amikor végleg eltávozik közülünk az, akit szerettünk..... Elvesztettünk örökre egy embert, aki közel állt hozzánk, aki meghatározta gondolkodásunkat, érzelmeinket ...... Az életfa koronájáról most is lehullott egy levél....... E virágszálak köré fonjuk most emlékeinket, amikor búcsút veszünk attól, aki örökre eltávozott....... Ezt a közelséget, biztonságot szakította szét a halál, mely egyik pillanatról a másikra átváltoztatta a reményt fájdalommá, kilátástalansággá, itt hagyva szeretteinek a gyászt, a végső lemondás fájdalmas érzését... Bucsuzzunk hat Mirochna Peternetol, Aliztol, aki elete nagyreszeben betanitott muszereszkent dolgozott…."
Nem tudtam meghatodni, nem zokogtam artikulatlanul, es nem vontam kerdore senkit, hogy mert ilyen koran….Akkor mar minden mozdulat, minden gondolat kozhely lett, es szanalmasnak tartottam, hogy ott allunk annyian es egyikunk sem ordit bele ezekbe a semmi mondatokba, hogy : Hagyd abba ezt a szart!!!!
Vege lett, eltemettuk.Anyu azt mondta, mikor behelyeztek az urnat a dedi sirhelyere es betemettek arra gondolt, majd utana felhivja Mamut, es megmondja neki, ne aggodjon, minden rendben ment, ezen is tul vagyunk es majd mesel neki, hogy ki mindenki jott el, olyanok, akiket regen latott, es hogy' orult az Eva neninek, es Yvi mennyire sajnalta, hogy nem lehet itt, es milyen szep volt Magdi nenitol es Janitol, hogy eljottek….
posted by B.K.V. at 3:25 PM
0 comments
